Napjainkban egyre fontosabb feladattá válik a településeinken élő időskorú lakossággal való törődés a velük való közvetlen kapcsolat felvétele, számukra a tartalmas, „élhető élet” feltételeinek megteremtése. Sokszor a magukra maradt, aktív elfoglaltságot maguknak nem találó időskorú emberek úgy érzik, hogy nincs már rájuk szükség, ezért magukba zárkóznak és gyorsabban romlik mentális és egészségi állapotuk. Elzárkóznak az őket körülvevő környezettől, és elfordulnak a közösségi élettől.